Nyakunkon a karácsony, és bár a karácsonyi gyümölcstortát már megsütöttük együtt, az ünnepi vacsi többi részéről még nem gondoskodtunk. Úgyhogy most jöjjön egy igazi, szív, lélek, és pocakmelengető fogás – előételnek -, ami feltölt energiával, és belülről fűt majd, amikor a nagy hidegben átmentek az unokatesódékhoz egy koccintásra.

Mitől lesz egy étel karácsonyi? Kell bele valami, ami az otthonra, a gyerekkorra emlékeztet – ez pedig a lencse, hiszen ez tipikusan olyan étel, ami mindenkit visszarepít az időben. Másodszor: kell valami ünnepélyesség, ami különlegessé és egzotikussá teszi – ez a narancshéj, a szerecsendió és a gyömbér. Harmadszor kell bele sok-sok olyan melengető finomság, ami a telet juttatja eszünkbe: a gyökeresek, mint a répa, fehérrépa, krumpli éppen ilyenek. És végül de nem utolsó sorban kell hozzá valami, ami megédesíti: ez az alma, a gesztenye, és egy csepp datolyaméz. Szuper lesz a karácsonyi vacsora előételeként, kis csészében, de akár újév első napján is megfőzheted gazdagság-bebiztosítás és másnaposságűzés alapon – ez esetben jöhet a szép nagy levesestányér.

Emlékszel, milyen kiábrándító volt, amikor a suliban kompót volt a desszert csokiöntetes piskótakocka helyett? Hát most ennek a rossz érzésnek egy csapásra véget vetünk!

Persze tudom: az enyhén fahéjas, túl szegfűszeges lében úszkáló, vizenyős gyümölcscafatok mindennek ellentmondtak, amit szeretünk egy desszertben, de ezért nem a kompót a hibás. Lehet azt jól is csinálni, csak egy kicsivel több lélek, és kevesebb szegfűszeg kell bele. Ez a sokféle gyümölcsből és fűszerrel, fehérborral készült változat viszont haláli finom. Ezért is kapta a „meghalok érte” nevet. Hallod már, ahogy szólongat a hűtőből? „Naaa, egyél belőlem... csak egy kanálkával... tudom, hogy te is akarod!”

Amikor azt mondjuk: „saláta", az emberek nagy része egy zöld levelekből álló cuccra gondol, ami a köret köretének a köreteként fogyasztható. Vagy egy olyan lány képe ugrik be, aki valami rémes fogyókúrát követ.

Mondanom sem kell, mennyire nem értek egyet ezzel a kispolgári antisalátizmussal: számomra egy színes, illatos sali felér egy főétkezéssel! Az itt bemutatott saláta az egyik legnagyobb kedvencem, mert ellentmond minden törvénynek, amit a salátákról megalkottak a gyűlölők: egyrészt nincs benne zöldség, laktató és fogyasztható előételként, főételként, de akár – és itt jön a meglepetés – desszertként is. Emellett gyönyörű is: olyan puha és fehér, mint egy húsvéti nyuszi. Én olyankor készítem, ha nincs kedvem cécózni a főzéssel, és van egy friss magos zsemlém, ami szinte kiált valami finomságért. A receptet a kedvenc szakácskönyvem egyik étele ihlette. A The Mooswood Cookbook egy klasszikus amerikai recepteskönyv, amelyet a szerző kézírásával adtak ki, és az ő cuki rajzai díszítik. Igazi kincs a konyhában!

Elérkezett az idő. A nagy nap. A történelmi pillanat, amikor kezedbe adom a Világ Legfinomabb Édességének elkészítési módját. És ami a legszuperebb: olyan könnyű összedobni, hogy az már szinte polgárpukkasztó. Íme a családi „crumble” receptünk. 

A „crumble” szó szerint morzsát jelent, de ne aggódj, ennek semmi köze a szilvásgombóchoz vagy a túrógombóchoz, amelyek után úgy érzed, mintha benyomtad volna egy pékség hétfő reggeli kenyér-készletét. A crumble ugyanis könnyű, laza desszert... már ha nem eszed meg az egész tepsit egyben. A receptet a szerelmem, Matan édesanyja honosította meg a konyhánkban, miután a péntek esti családi vacsorákon kénytelen volt valami vega sütit kreálni nekünk. Mondanom sem kell, hogy a crumble-t a família nem vegán része is sokkal nagyobbra értékelte, mint a nehéz habos tortát.