Kisfiúként mindig felháborodtam, akárhányszor megpillantottam az amerikai filmekben a„pancake”-et. Tudtam hogy itt, Csillaghegyen, ahol Ilonka néni zserbót süt, Erzsi néni „sima magyar” palacsintát, az anyukám meg jó esetben dinnyét szeletel, semmi esélyem megkóstolni ezeket a pihe-puha, aranybarnára sült, édes párnácskákat.
Aztán ahogy nőddögéltem, és felfedeztem, hogy van egy internet nevű cucc, ami minden kérdésre választ ad, felelevenítettem gyermekkori kíváncsiságomat, és kutatni kezdtem. A gond csak az volt, hogy mire megsüthettem volna a magam pancake-jét, már nullás méret mániámmal nem volt összeegyeztethető a recept: fehér liszt, sok-sok cukor, miegymás... így ismét várnom kellett. Négy évvel ezelőtt pedig vegán lettem, és tudván, hogy vélhetően egyetlen pancake recept se kedvez a „se tej, se tojás” elvárásnak, örökre lemondtam róla. Egy újabb gyermekkori álom foszlott semmivé... majdnem! Egyik reggel ugyanis csodálatos illatok ébresztettek fel, és a konyhába szaladva valóságos mennyország tárult elém: a kedvesem vegán, cukormentes amerikai palacsintákat pakolt toronyba. Íme a kaja, amire majdnem harminc évet vártam...
|
tovább »
|
Hozzászólások