Ennek a padlizsánnak olyan komoly sikersztorija van, hogy Hannah Montana elbújhat mögötte. Úgy kezdődött, hogy a Pannónia utcai Punjab Tandoori indiai étteremben beleszerettünk a kedvesemmel, és egy idő után gyakorlatilag emiatt jártunk vissza Budapestre. Na jó, a barátok és a család miatt is, de a legjobb kombinálni a kettőt: indiai lakoma a szeretteinkkel!

Mivel gyorsan és könnyen elkészíthető, nem kell bele semmiféle extra cucc, és elképesztően finom, viszonylag gyakran készítem. A barátok egymás után zúgtak bele a mély, dús, aromás, kényeztetően gazdag ízbe, így nem is volt kérdés, hogy amikor virtuális barátságunkat végre személyes találkozásra vátottuk Mautner Zsófival, ezt a padlizsánt (is) felsorakoztattam a vacsoraasztalon. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt bennem izgalom, hogy mit szól majd a főztömhöz, de amint megérkezett, el is felejtettem a kételyeimet. Annyira egy húron pendültünk, hogy biztos voltam benne: az íz-ízlésünk sem lehet nagyon más. Azóta Zsófi a Chili es Vanília Facebook oldalon is megosztotta a vacsin készült fotókat, http://www.facebook.com/chiliesvanilia ,és legnagyobb örömömre rengetegen követelték a recepteket. Ezt most nekik küldöm szeretettel, és persze mindenkinek, aki odavan az indiai ízekért. Ha nincs kedved lacafacázni a körettel, sima rizzsel is isteni – de ha a forró vízbe néhány szegfűszeget, babérlevelet és egy kadramonmagot is beledobsz, és tálalás előtt összekevered egy marék friss, aprított mentával, még a megvilágosodás kapui is megnyílnak előtted evés közben.

Ha jártál már Görögországban, te is tudod, hogy a kék-fehér kulipintyók között a mondás így módosul: „ahány ház, annyi féle moussaka". Amikor idén tavasszal Rodoszon jártunk a kedvesemmel, totál rákattantunk erre a színes-szaftos, szuperszexi fogásra.

Ám ha egy görögnek azt mondod, hogy nem eszel húst, azt hiszi, hogy épp egy olyan viccet mondasz neki, amelynek nem érti a poénját. Épp ezért a „bazi nagy görög lagzik" földjéről hazáig kellett utaznunk, míg végül kikisérleteztük a vega receptet. Ez a változat viszont könnyű, negyed annyi kalória van benne, mint a húsos, béchamel-mártásos változatban, és fele annyi idő alatt készül el. Meggyőztelek?

Hiszed vagy sem, a padlizsán olyan, mint egy klasszikus kis fekete ruha: bármilyen alkalomhoz illik, és – egy kis rafinériával – mindenkit elbűvölhetsz vele.

Ezt a dögös kis zöldséget azonban méltatlanul keveset használjuk Magyarországon, ennek pedig leginkább az az oka, hogy valószínűleg mindenki evett már baromi rossz padlizsánt. Van, amelyik keserű, van, amelyiket lehetetlen szétharapni, legjobb esetben pedig annyi fűszert adnak hozzá, hogy igazából felismerhetetlenné válik a padlizsán íze. Mots mutatok neked egy olyan elkészítési módot, amely a legcsodásabb karakterisztikumait emeli ki, roppant egyszerű, és ráadásul még marha jól is néz ki. Lehetőleg úgy készítsd el, hogy egy padlizsánsütésről mit sem tudó laikus álljon melletted, mert rendkívül szórakoztató, mikor valaki megdöbbenve bámulja, hogy mégis mi a fittyfenét csinálsz...

Kevés olyan csodálatos és szépséges dolog van a világon, mint egy tökéletes ratatuille, és mivel a múlt heti aloo ghobi, azaz krumplis karfiol megnyerte a „ronda és finom” díjat a szerkesztőségben (a hangsúly persze a finom szón volt - a szerk.), úgy határoztam, hogy előrukkolok valami franciásan elegáns étellel.

A ratatouille-t sokan csak francia lecsóként emlegetik, ami meglehetősen barbár megfogalmazás, hiszen jóval több összetevőből áll, és alapjában véve egészen más műfaj. Nem szégyellem beismerni, hogy rajongok a rajzfilmekért, és az egyik kedvencem a Ratatouille, amelyben egy kis patkány felvirágoztat egy párizsi éttermet. Amikor először láttam, ahogy elkészíti a címadó fogást, és a zsémbes kajakritikus ragyogó szemmel majszolja az ízletes zöldségtornyot, elhatároztam: nem nyugszom, amíg nem kísérletezem ki a tökéletes ratatouille receptjét. Hát nem GYÖNYÖRŰ és kívánatos ez a mesébeillő vacsora?