Ugye te is ismered a „Nincs Itthon Kenyér” (becenevén NIK) nevű szörnyeteget? Ő az, aki épp olyankor támad rád, amikor a legjobban vágyakozol egy avokádós szendvicsre, vagy amikor felugranak hozzád a szüleid, és anyukád random megkérdezi, hogy „Nincs valami kis szimpla kajád?”

Most megtanítalak, hogyan győzheted le ezt az ádáz rémet kevesebb, mint fél óra alatt: olyan kenyeret rittyentesz majd dagasztás, élesztő, sőt sütő nélkül, hogy a NIK-szörny soha többé nem mer majd visszamerészkedni a konyhádba. A receptet kedvedre variálhatod – mi gyakran adunk hozzá zabpelyhet, őrölt lenmagot, vagy épp apróra vágott diót és olívabogyót. Kísérletezd ki a saját, kedvenc szódakenyeredet, és csak a hozzád legközelebb állókat avasd be a titokba – így születnek a generációkat túlélő családi receptek.

Ezt a fogást Mautner Zsófia első szakácskönyvének egyik receptje ihlette. Zsófival „facebook friend"-ek vagyunk, és néha-néha levelezgetünk is, ilyenkor mindig megírom neki, milyen sikeresen vegánítottam valamelyik kreációját, ő pedig nagyon örül ennek, mert - hogy pontosan idézzem - őt is „nagyon érdekli ez a vegán dolog, és a zöldségek izgatják legjobban". Még ajánlott is nekem egy csodás könyvet, amit azóta is imádok - most pedig közkinccsé teszem. Linda Long a szerzője, a címe pedig „Great Chefs Cook Vegan", azaz szabad fordításban „a nagyszerű séfek vegán konyhát visznek". Na de visza a recepthez...

Az köztudott, hogy a kókusz és a citrom épp olyan elválaszthatatlan öri-barik, mint a csoki és a narancs, vagy a mák és a mandula. Vannak ilyen klikkek, amelyeket bevetve nem is lehet ételt elrontani. Ha pedig ezt a kókusztej és a lime üdítő kombinációját egy kis gyömbérrel, csilivel és citromfűvel is megspékeled, még a csillagokat is lefőzöd az égről, olyan finom lesz. Zsófi könyve szerint egyébként „különösen alkalmas férfiszívek megolvasztására". Próbáld ki a fiúdon, ha csúnyán néz rád, miután ismét sikerült hat pár cipővel beállítanod egy őrült shoppingtúra után...

Ha jártál már Görögországban, te is tudod, hogy a kék-fehér kulipintyók között a mondás így módosul: „ahány ház, annyi féle moussaka". Amikor idén tavasszal Rodoszon jártunk a kedvesemmel, totál rákattantunk erre a színes-szaftos, szuperszexi fogásra.

Ám ha egy görögnek azt mondod, hogy nem eszel húst, azt hiszi, hogy épp egy olyan viccet mondasz neki, amelynek nem érti a poénját. Épp ezért a „bazi nagy görög lagzik" földjéről hazáig kellett utaznunk, míg végül kikisérleteztük a vega receptet. Ez a változat viszont könnyű, negyed annyi kalória van benne, mint a húsos, béchamel-mártásos változatban, és fele annyi idő alatt készül el. Meggyőztelek?

A kedvesem révén van egy olasz „sógornőm", Alessandra, akit időről időre meglátogatunk: egy kis faluban lakik, alig fél órára Tel Avivtól. Ám amikor átlépjük a kertje küszöbét, azonnal Itáliában találjuk magunkat. Hogy a spagettije és a limoncelloja is „perfetto", azt mondanom sem kell, ám az igazi mágia az, amit a zöldségekkel művel.

Én imádom az indiai, kínai és mexikói konyhát, és élek-halok a csípős-currys-fűszeres ételekért, de nagyon nagyra tudok értékelni egy szimplán, őszintén és tökéletesen elkészített zöldséget is. Alessandra pedig – legyen szó gombáról, spenótról, vagy épp zöldbabról -, mindig képes lenyűgözni. Sokan, sokszor írtatok már nekem, hogy nem tudjátok, milyen körettel tálaljatok egy fogást, sőt olyan mail is akadt, amiben arról faggattatok, milyen – kevésbé szénhidrátdús – finomsággal lehetne kiváltani a rizs, krumpli, vagy tészta köretet. Ez a hagyományos olasz recept köretként egyenesen káprázatos, de előételként, vagy egy késő esti, bűntudat-mentes vacsiként is szuperül működik.

A kenyérrel az a baj, hogy iszonyú finom! Kenyeret enni majdnem olyan élvezet, mint szerelmeskedni, vagy aludni – csak ezeknél sokkal, de sokkal bűnösebb elfoglaltság. Szerencsére rátaláltam egy olyan receptre, ami igazi kivétel, mert ez a kenyérféle egyáltalán nem hízlal!

Nem elég, hogy teljeskiőrlésű lisztből van, de vitamindús cukkini is van benne, és szárított pari is, ami történetesen telis-tele van vassal és magnéziummal, cinkkel és kálciummal. Ja, és röpke fél óra alatt elkészül. Mi hajnali négykor szoktunk nekiállni, mert ilyenkor már nem kései vacsinak, hanem korai reggelinek tetszik, és ezzel végleg kicselezzük a bűntudatot...