Emlékszel, amikor Mary Poppins „csak egy kis kanál cukor kell, és lemegy az orvosság” felikáltással megitatta a Banks gyerekekkel a kanalas gyógyszert, azok pedig mágikus módon citrom és málnaszörp ízét érezték keserű kutyulék helyett? Akkor talán azt sem feledted el, hogy mikor Csudálatos Mary saját maga vette be az orvosságot, csettintett egyet a nyelvével, majd átszellemülten így szólt: „Hmmm... rumpuncs!”

Ha pedig olvastad a Bree Van de Kamp mini quiche receptemet, akkor azt is tudod, hogy én időről időre elképzelt hősökkel sütök-főzök, ilyenkor pedig úgy illik, ha azt is elmesélem, hogyan dobták össze a kis csodát a mégkisebb konyhámban. Mary természetesen esernyőjébe kapaszkodva érkezett meg az erkélyre, reggel pontosan nyolc órakor, amikor Bumm tengernagy eldördítette az ágyúját. Kurtán köszönt nekem, majd egyenesen a konyhába sietett, ahol körülnézett, és így szólt: „Nem éppen királyi palota... de jobb híján megteszi.” Szőnyegtáskáját a konyhaasztalra helyezte, és a következőket emelte ki belőle...

Emlékszel, milyen kiábrándító volt, amikor a suliban kompót volt a desszert csokiöntetes piskótakocka helyett? Hát most ennek a rossz érzésnek egy csapásra véget vetünk!

Persze tudom: az enyhén fahéjas, túl szegfűszeges lében úszkáló, vizenyős gyümölcscafatok mindennek ellentmondtak, amit szeretünk egy desszertben, de ezért nem a kompót a hibás. Lehet azt jól is csinálni, csak egy kicsivel több lélek, és kevesebb szegfűszeg kell bele. Ez a sokféle gyümölcsből és fűszerrel, fehérborral készült változat viszont haláli finom. Ezért is kapta a „meghalok érte” nevet. Hallod már, ahogy szólongat a hűtőből? „Naaa, egyél belőlem... csak egy kanálkával... tudom, hogy te is akarod!”