Mindannyiunkkal előfordul, hogy – amolyan Bridget Jones módra – semmi sincs a hűtőnkben, csupán néhány kókadozó zöldség, amelyek félig a frigo falára fagyva várják a halált. Ezzel a minimum idő, energia és hozzávalóbefektetéssel készülő rizottóval megmentheted őket szomorú végzetüktől, magadat pedig attól, hogy (ismét) egy zacskó kekszet nevezz ki vacsorának.

A hozzávalók között felsorolt zöldséglistát éppen ezért nem kell szentírásnak venned: amid van, abból dolgozol. Ha pedig mindenáron ragaszkodsz ahhoz a konzervatív állásponthoz, hogy az ebernek vásárolnia kell főzés előtt, esetleg tényleg semmi nincs a hűtődben, csak néhány tasak kecsap, amiket a pizzák mellé szoktak küldeni, egyszerűen tankolj fel a kedvenc zöldégeidből. Gyakorlatilag bármit helyettesíthetsz bármilyen, az eredeti hozzávalóhoz hasonlatos alapanyaggal – néhány variációt én is felsorolok majd.

Nem, ez nem a szamóca tesója, és nem is egy újabb őrült celeb bébijének fura neve. A szamósza egy indiai zöldséges batyu, amelyet elkészíteni felér a gyerekkori gyurmázás élményével, elfogyasztani pedig egyenlő a világ minden kincsével. 

A szamósza akkor lett az életem szerves része, amikor öt évvel ezelőtt Indiába utaztam másfél hónapra, és szó szerint átrendeződtek az ízlelőbimbóim. Amiről eddig azt hittem, hogy csípős, arról kiderült, hogy valójában legfeljebb kicsit pikáns volt, amiről pedig azt hittem, hogy „tele vagyok”, arról kiderült, hogy még csak most kezdtem a vacsorát. A szamósza definíció szerint előétel, de ne lepődj meg, ha inkább ebből ennél három adagot, mint hogy áttérj a következő fogásra.