Amikor gimis voltam, a francia tanárnőm, professeure Tegyey minden évben francia hétvégét szervezett a tanítványai számára: ilyenkor francia filmeket néztünk, francia játékokat játszottunk (nem olyasmit, te kis huncut), és persze francia ételeket ettünk. A Mousse au Chocolat, vagyis csokoládéhab az egyik ilyen klasszikus volt...

Még ma is érzem az ízét a számban: csodálatosan gazdag és dús, de mégis krémesen könnyű, és persze elképesztően finom. Ez a változat éppen olyan varázslatos, mint az eredeti, de mivel az rengeteg pepecselést és odafigyelést igényel, szerintem még az is rákap az alternatív csoki mousse-ra, aki évek évek óta hűséges a klasszikus recepthez. Talán még Tegyey tanárnő is!

Azért nem mertem leírni eddig ezt a receptet, mert féltem, hogy ha megosztom a világgal, soha többé senkinek nem lesz szüksége rám. Ez az az étel, ami minimum heti rendszerességgel kerül az asztalunkra, és akárhányszor baráti öszejövetel, ünnep, vagy buli utáni éhhalál van, mindig-mindig-mindig ezt követelik az éhes (de már nem szomjas) szájak.

A receptben használok konzerveket, mert ismerlek titeket, mint a rossz pénzt, de természetesen a friss bab volna a legjobb. Ám mivel az ritkán van, a szárítottal meg hosszú a meló, a legjobb alternatíva a fagyasztott, amelyet pár perc alatt készre főzhetsz. Legyen szó kukoricáról, borsóról, vagy bármiféle babról, csak így őrzi meg a vitaminok nagyrészét, és eredeti ízét. De persze, használj csak konzervet, ahogy anyukád szokta mondani „ééén nem szólok semmit se”. A bizonyíték, hogy tényleg mindenki imádja a csilit!

A másik összetevő, amiről beszélnünk kell a szója granulátum, amelyet hivatalos neve helyett a barátaimmal használt „kamu hús” névvel fogok illetni. Sokan nem ismerik, sokat idegenkednek tőle, de ha jól van elkészítve, csodálatosan finom is lehet – van olyan barátom, aki nem is vegetáriánus, de ahogy ő fogalmaz, a kamu hús az egyik kedvenc húsa. Az elkészítéséről később írok, de ha olyanod van, helyettesítheted kuszkusszal, vagy ha minden kötél szakad, főtt rizzsel is.

Nem, ez nem a szamóca tesója, és nem is egy újabb őrült celeb bébijének fura neve. A szamósza egy indiai zöldséges batyu, amelyet elkészíteni felér a gyerekkori gyurmázás élményével, elfogyasztani pedig egyenlő a világ minden kincsével. 

A szamósza akkor lett az életem szerves része, amikor öt évvel ezelőtt Indiába utaztam másfél hónapra, és szó szerint átrendeződtek az ízlelőbimbóim. Amiről eddig azt hittem, hogy csípős, arról kiderült, hogy valójában legfeljebb kicsit pikáns volt, amiről pedig azt hittem, hogy „tele vagyok”, arról kiderült, hogy még csak most kezdtem a vacsorát. A szamósza definíció szerint előétel, de ne lepődj meg, ha inkább ebből ennél három adagot, mint hogy áttérj a következő fogásra.

Amikor azt mondjuk: „saláta", az emberek nagy része egy zöld levelekből álló cuccra gondol, ami a köret köretének a köreteként fogyasztható. Vagy egy olyan lány képe ugrik be, aki valami rémes fogyókúrát követ.

Mondanom sem kell, mennyire nem értek egyet ezzel a kispolgári antisalátizmussal: számomra egy színes, illatos sali felér egy főétkezéssel! Az itt bemutatott saláta az egyik legnagyobb kedvencem, mert ellentmond minden törvénynek, amit a salátákról megalkottak a gyűlölők: egyrészt nincs benne zöldség, laktató és fogyasztható előételként, főételként, de akár – és itt jön a meglepetés – desszertként is. Emellett gyönyörű is: olyan puha és fehér, mint egy húsvéti nyuszi. Én olyankor készítem, ha nincs kedvem cécózni a főzéssel, és van egy friss magos zsemlém, ami szinte kiált valami finomságért. A receptet a kedvenc szakácskönyvem egyik étele ihlette. A The Mooswood Cookbook egy klasszikus amerikai recepteskönyv, amelyet a szerző kézírásával adtak ki, és az ő cuki rajzai díszítik. Igazi kincs a konyhában!

Elérkezett az idő. A nagy nap. A történelmi pillanat, amikor kezedbe adom a Világ Legfinomabb Édességének elkészítési módját. És ami a legszuperebb: olyan könnyű összedobni, hogy az már szinte polgárpukkasztó. Íme a családi „crumble” receptünk. 

A „crumble” szó szerint morzsát jelent, de ne aggódj, ennek semmi köze a szilvásgombóchoz vagy a túrógombóchoz, amelyek után úgy érzed, mintha benyomtad volna egy pékség hétfő reggeli kenyér-készletét. A crumble ugyanis könnyű, laza desszert... már ha nem eszed meg az egész tepsit egyben. A receptet a szerelmem, Matan édesanyja honosította meg a konyhánkban, miután a péntek esti családi vacsorákon kénytelen volt valami vega sütit kreálni nekünk. Mondanom sem kell, hogy a crumble-t a família nem vegán része is sokkal nagyobbra értékelte, mint a nehéz habos tortát.