Mindig azt szoktam mondani, hogy minél színesebb ételeket kell enni. Legjobb, ha a szívárvány minden árnyalat végigesszük. Nem azért, mert azt hiszem, hogy ha megfelelő a színharmónia a hasunkban, akkor Gondos Bocsokká változunk, hanem mert a szokatlan színű kaják olyan tápanyagokat juttatnak a szervezetedbe, amelyeket a megszokott, állandóan fogyasztott dolgokból nem kapsz meg.

Ezért is hoztam mára egy baromi fura színű krumplipürét: már-már Bridget Jones kék-levesét megszégyenítő árnyalatban pompázik. Ennek oka pedig az, hogy sima krumpli helyett édesburgonyából készül, és kerül bele hölgy ujj is. Ne röhögj, ez az okra, vagy bámia „hivatalos neve”. És ha még most sem tudod miről van szó, képzelj el egy babszerű zöldséget, ami kis tölcsérkékből áll, és ha szétnyomod őket, olyan az állaguk, mint a lekvárnak. Na de elég a képzelgésből, álljunk neki főzni!

Hiszed vagy sem, a padlizsán olyan, mint egy klasszikus kis fekete ruha: bármilyen alkalomhoz illik, és – egy kis rafinériával – mindenkit elbűvölhetsz vele.

Ezt a dögös kis zöldséget azonban méltatlanul keveset használjuk Magyarországon, ennek pedig leginkább az az oka, hogy valószínűleg mindenki evett már baromi rossz padlizsánt. Van, amelyik keserű, van, amelyiket lehetetlen szétharapni, legjobb esetben pedig annyi fűszert adnak hozzá, hogy igazából felismerhetetlenné válik a padlizsán íze. Mots mutatok neked egy olyan elkészítési módot, amely a legcsodásabb karakterisztikumait emeli ki, roppant egyszerű, és ráadásul még marha jól is néz ki. Lehetőleg úgy készítsd el, hogy egy padlizsánsütésről mit sem tudó laikus álljon melletted, mert rendkívül szórakoztató, mikor valaki megdöbbenve bámulja, hogy mégis mi a fittyfenét csinálsz...

Kevés olyan csodálatos és szépséges dolog van a világon, mint egy tökéletes ratatuille, és mivel a múlt heti aloo ghobi, azaz krumplis karfiol megnyerte a „ronda és finom” díjat a szerkesztőségben (a hangsúly persze a finom szón volt - a szerk.), úgy határoztam, hogy előrukkolok valami franciásan elegáns étellel.

A ratatouille-t sokan csak francia lecsóként emlegetik, ami meglehetősen barbár megfogalmazás, hiszen jóval több összetevőből áll, és alapjában véve egészen más műfaj. Nem szégyellem beismerni, hogy rajongok a rajzfilmekért, és az egyik kedvencem a Ratatouille, amelyben egy kis patkány felvirágoztat egy párizsi éttermet. Amikor először láttam, ahogy elkészíti a címadó fogást, és a zsémbes kajakritikus ragyogó szemmel majszolja az ízletes zöldségtornyot, elhatároztam: nem nyugszom, amíg nem kísérletezem ki a tökéletes ratatouille receptjét. Hát nem GYÖNYÖRŰ és kívánatos ez a mesébeillő vacsora?

Az igazán jó kaja onnan ismerszik meg, hogy amikor leülünk vacsorázni, a párbeszéd hosszú perceken át a következőképpen hangzik. „Hmmm!” „Mmmmm!”, majd végül valaki mond valami olyasmit, hogy „Jessszusom de finom!” Erre a csevelyre pedig garanciát ad ez a fogás, amelyre ha egyszer rákapsz, sanszos, hogy három napig ezt készíted egy huzamban...

...a negyediken pedig csak azért nem főzöd meg újra, mert már tarthatatlan, hogy momo-függő vagy. Életem első momóját a tari meditációközpontban ettem, amelyet a szüleim alapítottak. Míg más gyerekek a sültkrumplira hajtottak, én már akkor is odavoltam ezekért a könnyű, gőzölt gombócokért, szupercsípős mártással. Aztán amikor Budapesten megnyílt a Momotaro étterem, szenvedélyes gombócfaló lettem, és külföldre költözésem után rá kellett jönnöm, hogy momo nélkül nem élet az élet. Ezért tanultam meg ezt a meglepően egyszerű tibeti receptet.

Te is unod már, hogy minden szülinapra, névnapra és más sátoros ünnepekre olyan nehezen találsz ajándékot? Ahelyett, hogy egy századik plüssállattal, vagy kölnivel állítanál be a legjobb barátnődhöz, serénykedj egy kicsit a konyhában. Ha megkóstolja ezeket a csodás szószokat és krémeket, új fejezet kezdődik majd a barátságotokban...

Te leszel ugyanis a legkreatívabb, legcukibb barát! Ki más kotyvasztana guacamolét – amelyhez vehetsz út közben egy zacskó tortilla chipset is? És ki alkotná meg a világ legfinomabb csatniját, ami szendvicsben, vagy épp a pár hete bemutatott indiai zöldséges szamószával is lenyűgöző? És akkor az édes kísértésről, a vaníliás narancslekvárról – amely mostantól mindannyitok kedvenc reggelije lesz – még nem is beszéltünk...