Te is unod már, hogy minden szülinapra, névnapra és más sátoros ünnepekre olyan nehezen találsz ajándékot? Ahelyett, hogy egy századik plüssállattal, vagy kölnivel állítanál be a legjobb barátnődhöz, serénykedj egy kicsit a konyhában. Ha megkóstolja ezeket a csodás szószokat és krémeket, új fejezet kezdődik majd a barátságotokban...

Te leszel ugyanis a legkreatívabb, legcukibb barát! Ki más kotyvasztana guacamolét – amelyhez vehetsz út közben egy zacskó tortilla chipset is? És ki alkotná meg a világ legfinomabb csatniját, ami szendvicsben, vagy épp a pár hete bemutatott indiai zöldséges szamószával is lenyűgöző? És akkor az édes kísértésről, a vaníliás narancslekvárról – amely mostantól mindannyitok kedvenc reggelije lesz – még nem is beszéltünk...

Amikor gimis voltam, a francia tanárnőm, professeure Tegyey minden évben francia hétvégét szervezett a tanítványai számára: ilyenkor francia filmeket néztünk, francia játékokat játszottunk (nem olyasmit, te kis huncut), és persze francia ételeket ettünk. A Mousse au Chocolat, vagyis csokoládéhab az egyik ilyen klasszikus volt...

Még ma is érzem az ízét a számban: csodálatosan gazdag és dús, de mégis krémesen könnyű, és persze elképesztően finom. Ez a változat éppen olyan varázslatos, mint az eredeti, de mivel az rengeteg pepecselést és odafigyelést igényel, szerintem még az is rákap az alternatív csoki mousse-ra, aki évek évek óta hűséges a klasszikus recepthez. Talán még Tegyey tanárnő is!

Emlékszem, mikor kicsi voltam, meggyőződésem volt, hogy a répatorta olyasmi, mint az üveghegy, vagy a négyszögletű kerek erdő: csak a mesékben létezik.

Aztán egy napon egy gimis kirándulásra az osztályfőnököm, Donáth tanárnő hozott egy nagy tepsi sütit, és mikor a kíváncsi tekintetek kereszttüzében kibontotta azt, bejelentette: répatortát hozott nekünk... Nem tudom leírni az osztály kollektív csalódottságát - kilencvenesévekben még mindig erősen tartotta magát az az elképzelés, hogy ha egyszer süti, akkor Dobos torta meg Rigó Jancsi. Ha jól emlékszem, még esélyt sem adtam a számomra oly gyanús fogásnak – elvégre nem vagyok én nyúl, abból a hülye viccből. Aztán ahogy teltek-múltak az évek, és egyre gyakrabban utazgattam, hamar felfedeztem, hogy a répatorta nem egy zöldségízű izé, hanem történetesen a világ egyik legfinomabb desszertje. És mivel tele van vitaminnal, fehérjével, és rostokkal, baromi egészséges immunrendszererősítő is – reggelire egy szelet lazán felér egy tál müzlivel! És olyan jól illik hozzá a szójatejes latte...

Késő éjszaka volt, mikor a londoni házunk konyhájában még javában izzott a sütő, és forogtak a fakanalak: életemben először “rendelésre” sütöttem. Aki követi a pályámat, vagy picit is ismer, pontosan tudja, hogy a sütés és főzés évek óta a szenvedélyem, és most, hogy a londoni Organic & Natural felkért, hogy süssek és szállítsak nekik vegán muffinokat és tortákat, egy újabb merész álmom vált valóra.

Jesszus, akkor te nyúlkaját eszel?” – kérdezik tőlem gyakorta azok, akik el sem tudják képzelni a kulináris kéjeket zsír, tojás és tejtermék nélkül. Lassan egy éve vagyok meggyőződéses vegán, és bármilyen hihetetlen, semmi sem hiányzik az asztalunkról. Sütök foszlós kalácsot, kelesztek pizzát, főzök magyaros pörkölteket és főzelékeket, imádok az indiai és mexikói ízekkel kísérletezni, és mindennél jobban szeretem, mikor egy gőzölgő, kívül ropogós, belül pedig csokoládéfolyótól duzzadó brownie-t halmozhatok fel az asztal közepére. Mivel rendszeresen kapok üzeneteket, hogy mikor osztom már meg a receptjeimet a nagyvilággal, ezért úgy határoztam, mától kezdve a finomságok is helyt kapnak itt a blogon. A brownie azért tökéletes kezdés az újonc vegánoknak, mert – szemben a flancos tortákkal és szofisztikált croissant-okkal – nem kell csinosnak lennie. Épp ellenkezőleg: minél dekadensebben omladozik, minél csábítóbban peregnek le a csokimorzsák a tálca szélén, annál biztosabb, hogy holnap ilyenkorra egy falat sem marad a desszertből. Tipikusan az az édesség, ami éppolyan rövid idő alatt fogy el, mint amilyen hamar elkészítettem. Mivel meggyőződésem, hogy a mérlegek – a fürdőszobában és a konyhában egyaránt – a Sátán cimborái, ezért én a lakás “összes termeiből” száműztem őket. Ahogy a kedvenc farmerom tökéletesen elegendő ahhoz, hogy megállapítsam, nem vittem-e túlzásba a csokoládémámort, egy egyszerű csésze is éppen elég segítség a méricskéléshez. Nagyjából két és fél decis bögrével számoljunk, de persze ez sem szentírás.

Tökéletes last minute édesség, ha a vacsi után valami laza desszertre vágysz, vagy ha közvetlen elalvás előtt már megint manipulálni kezdi az agyadat süti-szörny…

Használd nyugodtan a fehér- és étcsokoládé morzsát vegyesen! Minek választani, ha mindkettőt megkaphatod, nem?

Ezt a finomságot percek alatt elkészítheted, és mire elöblíted a keverőtálat (vagy lejtesz egy laza táncot a konyhában az „I Want Candy“-re), már ki is sültek a kívül ropogós, belül olvadós finomságok.