Történelmi pillanat érkezett el a 10 perc kavarás rovat életében: most először vendégszakácsot mutatok be neked. Hémangi Dévi Dászi éveken át élt a magyarországi Krisna-völgyben, ahol biokertekben termelt friss zöldségek és gyümölcsök csábítják a főzés szerelmeseit. Mostanság Budapesten lakik, és szakácskönyvírás mellett főzőtanfolyamokat is vezet.

Mikor beleolvastam Hémangi új könyvébe, hamar világossá vált: az "Ízek, Imák, India" jóval több, mint egyszerű receptgyűjtemény. A csodálatos vegetáriánus ételek elkészítése közben Hémangi történetein keresztül körbeutazhatjuk a mesés kelet titokzatos tájait, és belekóstolhatunk mindannyiunk legfontosabb táplálékába, a spiritualitásba is. Ahogy ő írja: „Számomra a főzés a múlt, a jelen és a jövő. Egy mély meditáció, szeretetnyelvünk kifejezése. Különösen igaz ez az indiai konyhára, ahol a sistergő olajban piruló fűszerek felcsapó illata, az ínycsiklandozó ételek látványa, a szín- és ízkavalkád rabul ejtik érzékszerveimet, fogva tartják az elmémet, és elrepítenek egy másik világba, túl az idő és a tér horizontjain..." És mivel én is hiszek benne, hogy a finom étel olyan, mint a boldogság: csak akkor az igazi, ha megoszthatjuk valakivel, akit szeretünk, kapva kaptam az alkalmon, hogy veled is megosszam Hémangi egyik recepjét – kicsit kristófosított változatban.

Ezt a fogást Mautner Zsófia első szakácskönyvének egyik receptje ihlette. Zsófival „facebook friend"-ek vagyunk, és néha-néha levelezgetünk is, ilyenkor mindig megírom neki, milyen sikeresen vegánítottam valamelyik kreációját, ő pedig nagyon örül ennek, mert - hogy pontosan idézzem - őt is „nagyon érdekli ez a vegán dolog, és a zöldségek izgatják legjobban". Még ajánlott is nekem egy csodás könyvet, amit azóta is imádok - most pedig közkinccsé teszem. Linda Long a szerzője, a címe pedig „Great Chefs Cook Vegan", azaz szabad fordításban „a nagyszerű séfek vegán konyhát visznek". Na de visza a recepthez...

Az köztudott, hogy a kókusz és a citrom épp olyan elválaszthatatlan öri-barik, mint a csoki és a narancs, vagy a mák és a mandula. Vannak ilyen klikkek, amelyeket bevetve nem is lehet ételt elrontani. Ha pedig ezt a kókusztej és a lime üdítő kombinációját egy kis gyömbérrel, csilivel és citromfűvel is megspékeled, még a csillagokat is lefőzöd az égről, olyan finom lesz. Zsófi könyve szerint egyébként „különösen alkalmas férfiszívek megolvasztására". Próbáld ki a fiúdon, ha csúnyán néz rád, miután ismét sikerült hat pár cipővel beállítanod egy őrült shoppingtúra után...

Azért nem mertem leírni eddig ezt a receptet, mert féltem, hogy ha megosztom a világgal, soha többé senkinek nem lesz szüksége rám. Ez az az étel, ami minimum heti rendszerességgel kerül az asztalunkra, és akárhányszor baráti öszejövetel, ünnep, vagy buli utáni éhhalál van, mindig-mindig-mindig ezt követelik az éhes (de már nem szomjas) szájak.

A receptben használok konzerveket, mert ismerlek titeket, mint a rossz pénzt, de természetesen a friss bab volna a legjobb. Ám mivel az ritkán van, a szárítottal meg hosszú a meló, a legjobb alternatíva a fagyasztott, amelyet pár perc alatt készre főzhetsz. Legyen szó kukoricáról, borsóról, vagy bármiféle babról, csak így őrzi meg a vitaminok nagyrészét, és eredeti ízét. De persze, használj csak konzervet, ahogy anyukád szokta mondani „ééén nem szólok semmit se”. A bizonyíték, hogy tényleg mindenki imádja a csilit!

A másik összetevő, amiről beszélnünk kell a szója granulátum, amelyet hivatalos neve helyett a barátaimmal használt „kamu hús” névvel fogok illetni. Sokan nem ismerik, sokat idegenkednek tőle, de ha jól van elkészítve, csodálatosan finom is lehet – van olyan barátom, aki nem is vegetáriánus, de ahogy ő fogalmaz, a kamu hús az egyik kedvenc húsa. Az elkészítéséről később írok, de ha olyanod van, helyettesítheted kuszkusszal, vagy ha minden kötél szakad, főtt rizzsel is.