Az esküvőnk napját az összes barátunk élete egyik legemlékezetesebb napjaként emlegeti, ám még mielőtt ezt valami “hűűű de romi” dolognak tekintenéd, elárulom: a ceremónia helyszínéül szolgáló hajón felszolgált burekásznak sokkal nagyobb sikere volt, mint a nyitótáncunknak…

Ha pedig bevallom, hogy ez a Közel-Keleten a kenyérnél is fontosabb péksütemény még számomra is ott volt “top 3 ok arra, hogy esküvőt rendezzünk” listán, biztosan megérted, hogy most azonnal neki kell állnod burekászt készíteni. Ha ismerős a recept, ne lepődj meg: a tészta maga tulajdonképpen ugyanaz, mint a malawah tésztája, amit pár hónappal ezelőtt készítettünk együtt. Ezúttal azonban nem olajon, hanem sütőben sütjük ki, de előtte még alaposan meg is tömjük finomságokkal.

Nagyjából húszéves voltam, amikor egy londoni karácsonyi kirándulás során beleszerettem Nigella főzőműsorába, aminek az lett az eredménye, hogy ha ő volt a tévében, nem voltam halandó elhagyni a szállodaszobát.

Sem a kivilágított kirakatok, sem a musicalek, sem a partik nem nyűgöztek le annyira, mint Nigella csodálatos mesterművei. Imádtam, ahogy már-már perverz élvezettel tunkolja ki az utolsó csepp mártást a tányérból, odavoltam érte, hogy olyan szavakat használ, mint “rich and luscious”, ”smooth and fudgy”, és “gorgeous gleaming”, és szenvedélyesen imádtam érte, hogy minden fogás elkészítése közben megiszik egy üveg bort. Vagy kettőt.

Ilyenkor, karácsony környékén újra eszembe ötlenek a legcsodálatosabb receptek, amelyeket neki köszönhetően tanultam meg elkészíteni, és bár négy éve vegán vagyok, bármelyik klasszikus Nigella-féle fogást lazán kristófosítom. Ez az elképesztően gazdag, bűnös, dekadens élvezetre csábító édesség is az ő kreálmánya eredetileg – ám hogy ne érezd úgy, hogy ha eszel belőle egy szelelet szilveszterig már egy gombostűnyi ételt sem tudsz lenyelni, itt-ott karcsúsítottam rajta egy kicsit.

Sokan azt hiszik, hogy ebben a világban nincsenek igazi csodák, és varázsolni sem tud az ember fia-lánya. Hát nekem erre egy kétszavas válaszom van: csokoládé szuflé!

Csoki szuflét készíteni olyan, mint megdörzsölni Aladdin lámpását, és életre kelteni a világ leghatalmasabb dzsinijét – ezzel a desszerttel ugyanis bármit el tudsz érni, amit csak akarsz. Mondhatod az öcsédnek, hogy „ha megírod a házit, csinálok csoki szuflét”, és olyan csendben lesz egy órán át, mint egy egy csiga. Utasíthatod a pasidat, hogy nézze meg veled a New Girl legújabb epizódját, és ha végigüli, elkészíted álmai desszertjét – mukkanni sem fog. Ám a legfőbb varázsereje mégiscsak az, hogy amikor úgy érzed, az élet sivár és lapos, a tél pedig hideg és szürke, ezzel a fogással bármikor visszahozhatod az életkedvedet.

Tudom, tudom, ez kábé úgy hangzik, mint a tejmentes sajt (pedig amúgy olyan is van, majd egyszer megosztom veletek), ám mivel rengetegen vannak, akik ilyen-olyan okoknál fogva nem szívesen esznek tojást (mint koleszterin parák, állatjogi ügyek) a rántottát viszont igen, úgy hiszem, ez egy igazán forradalmi recept.

Mert hiszen mi más hozhatná vissza belénk az életet egy átmulatott éjszaka után, mint egy tál habos omlett? Ezzel a vegán változattal nem csak hogy kiütheted a másnaposságot, de még extra tápanyaghoz is juthatsz – hiszen jóval több, és jóval egészségesebb (növényi) fehérje van benne, mint a klasszikus rántottában.

A kenyérsütést sokan legalább olyan ördöngösségnek képzelik el, mint mondjuk patrónus bűbájt alkalmazni, magas sarkúban megmászni a Csomolungmát, vagy meghagyni holnapra a kedvenc tortánk felét. De Steiner Kristóf tud egy szuperegyszerű receptet!

Amikor ínycsiklandozó fotókat pakolok fel a Facebookra frissen sült kenyérkékről, gyakran kérdezik tőlem a hozzászólásokban: „Mennyi ideig hagytad kelni a tésztát?", vagy „Milyen kenyérsütő géped van?" Ilyenkor mindig elmondom, hogy nincs nekem ahhoz türelmem, hogy keltegessem a tésztámat, a kenyérsütő gép pedig majdnem olyan felesleges találmány, mint a zoknicsipesz. Most megosztom veled a szuper-szimpla kenyér alapreceptemet, amit aztán kedvedre variálhatsz. Én most bagettet csinálok belőle, de a kreatív fantáziádra van bízva, hogy mihez kezdesz a tésztával. Lady Gaga például valószínűleg a fejére kenné.