Ezt a fogást Mautner Zsófia első szakácskönyvének egyik receptje ihlette. Zsófival „facebook friend"-ek vagyunk, és néha-néha levelezgetünk is, ilyenkor mindig megírom neki, milyen sikeresen vegánítottam valamelyik kreációját, ő pedig nagyon örül ennek, mert - hogy pontosan idézzem - őt is „nagyon érdekli ez a vegán dolog, és a zöldségek izgatják legjobban". Még ajánlott is nekem egy csodás könyvet, amit azóta is imádok - most pedig közkinccsé teszem. Linda Long a szerzője, a címe pedig „Great Chefs Cook Vegan", azaz szabad fordításban „a nagyszerű séfek vegán konyhát visznek". Na de visza a recepthez...

Az köztudott, hogy a kókusz és a citrom épp olyan elválaszthatatlan öri-barik, mint a csoki és a narancs, vagy a mák és a mandula. Vannak ilyen klikkek, amelyeket bevetve nem is lehet ételt elrontani. Ha pedig ezt a kókusztej és a lime üdítő kombinációját egy kis gyömbérrel, csilivel és citromfűvel is megspékeled, még a csillagokat is lefőzöd az égről, olyan finom lesz. Zsófi könyve szerint egyébként „különösen alkalmas férfiszívek megolvasztására". Próbáld ki a fiúdon, ha csúnyán néz rád, miután ismét sikerült hat pár cipővel beállítanod egy őrült shoppingtúra után...

Az igazán jó kaja onnan ismerszik meg, hogy amikor leülünk vacsorázni, a párbeszéd hosszú perceken át a következőképpen hangzik. „Hmmm!” „Mmmmm!”, majd végül valaki mond valami olyasmit, hogy „Jessszusom de finom!” Erre a csevelyre pedig garanciát ad ez a fogás, amelyre ha egyszer rákapsz, sanszos, hogy három napig ezt készíted egy huzamban...

...a negyediken pedig csak azért nem főzöd meg újra, mert már tarthatatlan, hogy momo-függő vagy. Életem első momóját a tari meditációközpontban ettem, amelyet a szüleim alapítottak. Míg más gyerekek a sültkrumplira hajtottak, én már akkor is odavoltam ezekért a könnyű, gőzölt gombócokért, szupercsípős mártással. Aztán amikor Budapesten megnyílt a Momotaro étterem, szenvedélyes gombócfaló lettem, és külföldre költözésem után rá kellett jönnöm, hogy momo nélkül nem élet az élet. Ezért tanultam meg ezt a meglepően egyszerű tibeti receptet.

Te is unod már, hogy minden szülinapra, névnapra és más sátoros ünnepekre olyan nehezen találsz ajándékot? Ahelyett, hogy egy századik plüssállattal, vagy kölnivel állítanál be a legjobb barátnődhöz, serénykedj egy kicsit a konyhában. Ha megkóstolja ezeket a csodás szószokat és krémeket, új fejezet kezdődik majd a barátságotokban...

Te leszel ugyanis a legkreatívabb, legcukibb barát! Ki más kotyvasztana guacamolét – amelyhez vehetsz út közben egy zacskó tortilla chipset is? És ki alkotná meg a világ legfinomabb csatniját, ami szendvicsben, vagy épp a pár hete bemutatott indiai zöldséges szamószával is lenyűgöző? És akkor az édes kísértésről, a vaníliás narancslekvárról – amely mostantól mindannyitok kedvenc reggelije lesz – még nem is beszéltünk...

Amikor gimis voltam, a francia tanárnőm, professeure Tegyey minden évben francia hétvégét szervezett a tanítványai számára: ilyenkor francia filmeket néztünk, francia játékokat játszottunk (nem olyasmit, te kis huncut), és persze francia ételeket ettünk. A Mousse au Chocolat, vagyis csokoládéhab az egyik ilyen klasszikus volt...

Még ma is érzem az ízét a számban: csodálatosan gazdag és dús, de mégis krémesen könnyű, és persze elképesztően finom. Ez a változat éppen olyan varázslatos, mint az eredeti, de mivel az rengeteg pepecselést és odafigyelést igényel, szerintem még az is rákap az alternatív csoki mousse-ra, aki évek évek óta hűséges a klasszikus recepthez. Talán még Tegyey tanárnő is!

Azért nem mertem leírni eddig ezt a receptet, mert féltem, hogy ha megosztom a világgal, soha többé senkinek nem lesz szüksége rám. Ez az az étel, ami minimum heti rendszerességgel kerül az asztalunkra, és akárhányszor baráti öszejövetel, ünnep, vagy buli utáni éhhalál van, mindig-mindig-mindig ezt követelik az éhes (de már nem szomjas) szájak.

A receptben használok konzerveket, mert ismerlek titeket, mint a rossz pénzt, de természetesen a friss bab volna a legjobb. Ám mivel az ritkán van, a szárítottal meg hosszú a meló, a legjobb alternatíva a fagyasztott, amelyet pár perc alatt készre főzhetsz. Legyen szó kukoricáról, borsóról, vagy bármiféle babról, csak így őrzi meg a vitaminok nagyrészét, és eredeti ízét. De persze, használj csak konzervet, ahogy anyukád szokta mondani „ééén nem szólok semmit se”. A bizonyíték, hogy tényleg mindenki imádja a csilit!

A másik összetevő, amiről beszélnünk kell a szója granulátum, amelyet hivatalos neve helyett a barátaimmal használt „kamu hús” névvel fogok illetni. Sokan nem ismerik, sokat idegenkednek tőle, de ha jól van elkészítve, csodálatosan finom is lehet – van olyan barátom, aki nem is vegetáriánus, de ahogy ő fogalmaz, a kamu hús az egyik kedvenc húsa. Az elkészítéséről később írok, de ha olyanod van, helyettesítheted kuszkusszal, vagy ha minden kötél szakad, főtt rizzsel is.