Ennek a padlizsánnak olyan komoly sikersztorija van, hogy Hannah Montana elbújhat mögötte. Úgy kezdődött, hogy a Pannónia utcai Punjab Tandoori indiai étteremben beleszerettünk a kedvesemmel, és egy idő után gyakorlatilag emiatt jártunk vissza Budapestre. Na jó, a barátok és a család miatt is, de a legjobb kombinálni a kettőt: indiai lakoma a szeretteinkkel!

Mivel gyorsan és könnyen elkészíthető, nem kell bele semmiféle extra cucc, és elképesztően finom, viszonylag gyakran készítem. A barátok egymás után zúgtak bele a mély, dús, aromás, kényeztetően gazdag ízbe, így nem is volt kérdés, hogy amikor virtuális barátságunkat végre személyes találkozásra vátottuk Mautner Zsófival, ezt a padlizsánt (is) felsorakoztattam a vacsoraasztalon. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt bennem izgalom, hogy mit szól majd a főztömhöz, de amint megérkezett, el is felejtettem a kételyeimet. Annyira egy húron pendültünk, hogy biztos voltam benne: az íz-ízlésünk sem lehet nagyon más. Azóta Zsófi a Chili es Vanília Facebook oldalon is megosztotta a vacsin készült fotókat, http://www.facebook.com/chiliesvanilia ,és legnagyobb örömömre rengetegen követelték a recepteket. Ezt most nekik küldöm szeretettel, és persze mindenkinek, aki odavan az indiai ízekért. Ha nincs kedved lacafacázni a körettel, sima rizzsel is isteni – de ha a forró vízbe néhány szegfűszeget, babérlevelet és egy kadramonmagot is beledobsz, és tálalás előtt összekevered egy marék friss, aprított mentával, még a megvilágosodás kapui is megnyílnak előtted evés közben.

Oké, beismerem, új év első napján marokkói specialitást készíteni nem túl ortodox dolog, dehát végül is láttunk mi már karón varjút itt a 10 perc kavarás rovatban. Ha avokádóból csinálhattunk csokihabot, miért ne készíthetnénk ünnepi tagine-t?

És egyébként is, a marokkóiak "signature" fogása minden ízében az ünnepeket idézi: ha végignézed az összetevőket, igazából egy klasszikus ünnepi pulykasült tölteléke is készülhetne belőlük. Ezt a sütőben sült csodát azonban sokkal könnyebb összedobni, és sokkal hamarabb készen is leszel vele – így nem kell az egész elsejét a tűzhely mellett töltened. Csak feldarabolod a zölségeket, zutty a sütőbe, másfél órával később pedig már az asztalon illatozik az ünnepi lakoma.

Még a legjobb jókislány is tudja, hogy időnként igenis szükség van egy kis bűnözésre. Tudom, tudom, az ünnepek után mindenki elszánt diétahadjáratot indított a domborulatai ellen, de ez a tészta – teljeskiőrlésű liszttel, hús nélkül, tejszín, vagy zsíros sajt nélkül – igazán megérdemli, hogy kivételt tegyél vele.

A fogás egyébként egy klasszikus olasz recept vegán változata: szardella helyett napon szárított paradicsomszeleteket használunk. Igazán ráfért egy kis nevelés... a neve ugyanis eredetileg spaghetti alla puttanesca, azaz „örömlány módra". A legenda szerint Itália bordélyházaiban kedvelt fogás volt: hála a csilinek, tüzesen tartotta az urakat, ráadásul olcsón és gyorsan össze lehetet dobni. A legenda szerint egy Nápoly melletti kis szigeten készítették először egy hírhedt éjszakai lokálban, a hatvanas évek óta pedig világhírű fogás lett. Éljen a szexuális és kulináris forradalom!

Az esküvőnk napját az összes barátunk élete egyik legemlékezetesebb napjaként emlegeti, ám még mielőtt ezt valami “hűűű de romi” dolognak tekintenéd, elárulom: a ceremónia helyszínéül szolgáló hajón felszolgált burekásznak sokkal nagyobb sikere volt, mint a nyitótáncunknak…

Ha pedig bevallom, hogy ez a Közel-Keleten a kenyérnél is fontosabb péksütemény még számomra is ott volt “top 3 ok arra, hogy esküvőt rendezzünk” listán, biztosan megérted, hogy most azonnal neki kell állnod burekászt készíteni. Ha ismerős a recept, ne lepődj meg: a tészta maga tulajdonképpen ugyanaz, mint a malawah tésztája, amit pár hónappal ezelőtt készítettünk együtt. Ezúttal azonban nem olajon, hanem sütőben sütjük ki, de előtte még alaposan meg is tömjük finomságokkal.

Nagyjából húszéves voltam, amikor egy londoni karácsonyi kirándulás során beleszerettem Nigella főzőműsorába, aminek az lett az eredménye, hogy ha ő volt a tévében, nem voltam halandó elhagyni a szállodaszobát.

Sem a kivilágított kirakatok, sem a musicalek, sem a partik nem nyűgöztek le annyira, mint Nigella csodálatos mesterművei. Imádtam, ahogy már-már perverz élvezettel tunkolja ki az utolsó csepp mártást a tányérból, odavoltam érte, hogy olyan szavakat használ, mint “rich and luscious”, ”smooth and fudgy”, és “gorgeous gleaming”, és szenvedélyesen imádtam érte, hogy minden fogás elkészítése közben megiszik egy üveg bort. Vagy kettőt.

Ilyenkor, karácsony környékén újra eszembe ötlenek a legcsodálatosabb receptek, amelyeket neki köszönhetően tanultam meg elkészíteni, és bár négy éve vegán vagyok, bármelyik klasszikus Nigella-féle fogást lazán kristófosítom. Ez az elképesztően gazdag, bűnös, dekadens élvezetre csábító édesség is az ő kreálmánya eredetileg – ám hogy ne érezd úgy, hogy ha eszel belőle egy szelelet szilveszterig már egy gombostűnyi ételt sem tudsz lenyelni, itt-ott karcsúsítottam rajta egy kicsit.