Abban ugye kiegyezhetünk, hogy a fagyievés nem évszakfüggő program? Ha egyetértesz, jó ha tudod - bár nálunk csak néhány, különleges finomságokat kínáló üzletben juthatsz hozzá - a Chunky Monkey a világ legfinomabb fagyija.

Olyannyira igaz a fenti állítás, hogy a napokban egy barátom lelkesen elmesélte: egy sokkoló Szex és New York jelenet során – Samantha és Richard újra összejönnek – öt perc alatt nyomott be egy teljes dobozzal. Amikor pedig elmondtam neki: én már négy éve nem eszem semmiféle tejterméket, kétségbeesetten förmedt rám: „Hogy voltál képes rá? Hogy hagyhattad magad mögött a Chunky Monkey-t?” Én pedig ráeszméltem: igaza van. A csokis-diós banánfagyi nélkül nem lehet teljes az élet... és a Szex és New York maraton sem. Persze azért nem rohantam a Culinarisba felvásárolni az összeset – helyette elkészítettem a vegán verziót, ami nem csak, hogy tejtermékmentes, de még cukor sem kell bele.

A trüffel az valami varázslatos cucc! Egyrészt azért, mert bármiféle sütikészítési előtanulmány nélkül is tető alá hozható különösebb erőfeszítés nélkül. Másrészt azért, mert ez a világ legjobb ajándéka!

De legfőképpen mégiscsak azért, mert a mélyhűtőben rejtegetve mindig előkaphatod magányos estéiden, az „Egyszer volt hol nem volt” legújabb epizódja mellé, vagy egy romantikus vacsi után, amikor csak úgy lazán odaveted a pasinak: „Megnézem, nincs –e valami kis szimpla édesség a konyhában.” És – igen, ezt még mindig lehet fokozni – legeslegfőképpen azért, mert a készítése közben garantáltan valóra válik egy gyermekkori álmod... de nem lövöm le előre a poént!

A mai receptet annak jegyében adom a kezedbe, hogy a melóhelyeden se kelljen ráfanyalodnod azokra a kajákra, amelyek hosszútávon csúnyán megbosszulnák magukat. Ezt a sós péksütit variálhatod, formázhatod, új töltelékeket tesztelhetsz, és ami a legjobb: megoszthatod másokkal is!

A főzés nem csak azért jó buli, mert finomabb a kaja, mint bárhol máshol, vagy mert több pénzed marad félretenni egy januári síelésre. A legjobb benne, hogy pontosan tudod, miből készültek. Amikor viszont halálosan éhesen beesel egy aluljáró pékségébe, és veszel egy pizzás csigát, elég valószínű, hogy állományjavítókkal, aromákkal és tartósítószerekkel felturbózott cuccot vásárolsz. Legyen szó transzzsír-rémálom margarinról, fehér cukorról, fehér lisztről, vagy mindendéle gyanús kemikáliról, ezek a dolgok nyomot hagynak a testeden: a szemed alatt, a szíved izomzatán, az emésztőrendszeredben. Ha jól eszel, vidáman, könnyen ébredsz fel, és kiegyensúlyozott vagy napközben. Ha rosszul eszel, nehéznek és fáradtnak érzed magad, és úgy tűnik: a tested egyszerűen nem engedelmeskedik neked!

A "pop cake", azaz buboréktorta története azzal kezdődött, hogy a Cosmo szerkesztőségében Hédi ráakadt ezekre a cuki desszertlabdákra, és átdobta nekem mailben a képeket, mondván: biztosan ki tudok találni egy egészségesebb verziót.

No, nekem több se kellett, kutatásba fogtam, és hamar felfedeztem, hogy a pop cake valójában a kókuszgolyó és a muffin szerelemgyereke: de mi most itt háztartási keksz helyett muffinmorzsákat használunk. El sem tudod képzelni, milyen boldogságot jelentett nekem mindez: azonnal tudtam, hogy az elrontott, tálcában ragadt, vagy egyszerűen csak tegnapi muffinok mostantól kezdve nem kerülnek száműzetésre! Ehelyett elegáns, szépséges, és nem utolsósorban baromi finom bubitortákká avanzsálnak majd.

Kisfiúként mindig felháborodtam, akárhányszor megpillantottam az amerikai filmekben a„pancake”-et. Tudtam hogy itt, Csillaghegyen, ahol Ilonka néni zserbót süt, Erzsi néni „sima magyar” palacsintát, az anyukám meg jó esetben dinnyét szeletel, semmi esélyem megkóstolni ezeket a pihe-puha, aranybarnára sült, édes párnácskákat.

Aztán ahogy nőddögéltem, és felfedeztem, hogy van egy internet nevű cucc, ami minden kérdésre választ ad, felelevenítettem gyermekkori kíváncsiságomat, és kutatni kezdtem. A gond csak az volt, hogy mire megsüthettem volna a magam pancake-jét, már nullás méret mániámmal nem volt összeegyeztethető a recept: fehér liszt, sok-sok cukor, miegymás... így ismét várnom kellett. Négy évvel ezelőtt pedig vegán lettem, és tudván, hogy vélhetően egyetlen pancake recept se kedvez a „se tej, se tojás” elvárásnak, örökre lemondtam róla. Egy újabb gyermekkori álom foszlott semmivé... majdnem! Egyik reggel ugyanis csodálatos illatok ébresztettek fel, és a konyhába szaladva valóságos mennyország tárult elém: a kedvesem vegán, cukormentes amerikai palacsintákat pakolt toronyba. Íme a kaja, amire majdnem harminc évet vártam...