Azért nem mertem leírni eddig ezt a receptet, mert féltem, hogy ha megosztom a világgal, soha többé senkinek nem lesz szüksége rám. Ez az az étel, ami minimum heti rendszerességgel kerül az asztalunkra, és akárhányszor baráti öszejövetel, ünnep, vagy buli utáni éhhalál van, mindig-mindig-mindig ezt követelik az éhes (de már nem szomjas) szájak.
A receptben használok konzerveket, mert ismerlek titeket, mint a rossz pénzt, de természetesen a friss bab volna a legjobb. Ám mivel az ritkán van, a szárítottal meg hosszú a meló, a legjobb alternatíva a fagyasztott, amelyet pár perc alatt készre főzhetsz. Legyen szó kukoricáról, borsóról, vagy bármiféle babról, csak így őrzi meg a vitaminok nagyrészét, és eredeti ízét. De persze, használj csak konzervet, ahogy anyukád szokta mondani „ééén nem szólok semmit se”. A bizonyíték, hogy tényleg mindenki imádja a csilit!
A másik összetevő, amiről beszélnünk kell a szója granulátum, amelyet hivatalos neve helyett a barátaimmal használt „kamu hús” névvel fogok illetni. Sokan nem ismerik, sokat idegenkednek tőle, de ha jól van elkészítve, csodálatosan finom is lehet – van olyan barátom, aki nem is vegetáriánus, de ahogy ő fogalmaz, a kamu hús az egyik kedvenc húsa. Az elkészítéséről később írok, de ha olyanod van, helyettesítheted kuszkusszal, vagy ha minden kötél szakad, főtt rizzsel is.
|
tovább »
|
Hozzászólások