Amikor azt mondjuk: „saláta", az emberek nagy része egy zöld levelekből álló cuccra gondol, ami a köret köretének a köreteként fogyasztható. Vagy egy olyan lány képe ugrik be, aki valami rémes fogyókúrát követ.
Mondanom sem kell, mennyire nem értek egyet ezzel a kispolgári antisalátizmussal: számomra egy színes, illatos sali felér egy főétkezéssel! Az itt bemutatott saláta az egyik legnagyobb kedvencem, mert ellentmond minden törvénynek, amit a salátákról megalkottak a gyűlölők: egyrészt nincs benne zöldség, laktató és fogyasztható előételként, főételként, de akár – és itt jön a meglepetés – desszertként is. Emellett gyönyörű is: olyan puha és fehér, mint egy húsvéti nyuszi. Én olyankor készítem, ha nincs kedvem cécózni a főzéssel, és van egy friss magos zsemlém, ami szinte kiált valami finomságért. A receptet a kedvenc szakácskönyvem egyik étele ihlette. A The Mooswood Cookbook egy klasszikus amerikai recepteskönyv, amelyet a szerző kézírásával adtak ki, és az ő cuki rajzai díszítik. Igazi kincs a konyhában!
|
tovább »
|
Hozzászólások