Újabb titkos családi receptet osztok meg veled, de ezúttal lopott tollakkal ékeskedem. Ez a klasszikus indiai fogás ugyanis a kedvesem, Matan specialitása. Olyan pompásan készíti, hogy még bangladeshi, szintén konyhatündér barátnénk is képes könyörögni érte, amikor pedig elfogy, az bizony felér egy tragédiával.

Óriási szívességet teszel magadnak, ha előre felkockázod a krumplit és felvágod a karfiolt – így gyorsabban és hatékonyabban dolgozol majd, mint Stahl Juci és Julia Child együttvéve. A krumplikat nagyjából másfél-két centis kockákra vágd, a karfiolt pedig nagyobbacska rózsákra szedd, különben felismerhetetlenné főnek.

Ma egy csodálatos nap virrad rád, ugyanis megismerhetsz egy olyan finomságot, amely életed végéig elkísér majd. Ezt azért tudom, mert minden barátom, aki meglátogatott Tel Avivban totálisan odavolt érte, és bár sokáig magam sem tudtam, hogyan készül ez a csoda, hosszas kutatómunka után megtaláltam a tökéletes malawach receptet.

Budapest néhány hummuszbárjában mézzel szolgálják fel édességként, de Jemenben ez tulajdonképpen a mindennapi kenyér. Persze eszik desszertként is, de pita helyett is imádják. Ilyenkor hummuszt és zöldségeket pakolnak rá, majd feltekerik, mint a mexikóiak a tortillát. Mivel kör alakú, cikkekre is vághatod, és akkor mártogatós ínyencség lesz belőle, mintha nachos háromszögeket tunkolnál. Bármilyen szósz csodálatos mellé, de az én kedvenceim a már veled is megosztott tahinim, és a Petra kedvenc szósza néven világkarriert befutott szójás-fokhagymás-csilis mártogatósom.

Az igazán jó kaja onnan ismerszik meg, hogy amikor leülünk vacsorázni, a párbeszéd hosszú perceken át a következőképpen hangzik. „Hmmm!” „Mmmmm!”, majd végül valaki mond valami olyasmit, hogy „Jessszusom de finom!” Erre a csevelyre pedig garanciát ad ez a fogás, amelyre ha egyszer rákapsz, sanszos, hogy három napig ezt készíted egy huzamban...

...a negyediken pedig csak azért nem főzöd meg újra, mert már tarthatatlan, hogy momo-függő vagy. Életem első momóját a tari meditációközpontban ettem, amelyet a szüleim alapítottak. Míg más gyerekek a sültkrumplira hajtottak, én már akkor is odavoltam ezekért a könnyű, gőzölt gombócokért, szupercsípős mártással. Aztán amikor Budapesten megnyílt a Momotaro étterem, szenvedélyes gombócfaló lettem, és külföldre költözésem után rá kellett jönnöm, hogy momo nélkül nem élet az élet. Ezért tanultam meg ezt a meglepően egyszerű tibeti receptet.

Este fél 9, iszonyú kajás vagy, és tudod, hogy főzni egészségesebb és olcsóbb, mint előtúrni a kajarendelős szórólapokat, de se kotyvasztani, se mosogatni nincs kedved. Ismerős, igaz?

Hidd el, van megoldás: főzés nélkül is készíthetsz isteni vacsorát. Ma három szuper-gyors tunkolnivaló fogást tanulunk meg elkészíteni azokra a napokra, amikor semmi kedved főzni, de mégsem akarsz zsíros cupákokat, vagy átázott pizzát rendelni a netről.

Unod már, hogy folyton rizs vagy krumpli a köret, és akárhogy is próbálod feldobni a szokásos fogásokat, valami izgalmasabbra vágysz? Én is így voltam ezzel, amikor a napokban elhatároztam: a híres-neves csilim mellé kuszkusz golyókat tálalok fel....

A kuszkusz egyébként is a világ legcsodálatosabb találmánya, hiszen annyi vele a dolgod, hogy felforralsz kétszer annyi vizet, mint amennyi kuszkuszod van, ha bugyog, ráborítod a szemecskékre, lefeded, és öt percre állni hagyod. Ezután a te kreatív fantáziádra van bízva, hogy mivel dúsítod – a só és a bors alap, de mehet bele mazsola vagy aszalt áfonya, petrezselyem, vagy újhagyma, szárított paradicsom, vagy gomba... amit csak szeretnél. (Na jó, azért flittereket vagy gumicukrot ne dobálj bele.)