Az igazán jó kaja onnan ismerszik meg, hogy amikor leülünk vacsorázni, a párbeszéd hosszú perceken át a következőképpen hangzik. „Hmmm!” „Mmmmm!”, majd végül valaki mond valami olyasmit, hogy „Jessszusom de finom!” Erre a csevelyre pedig garanciát ad ez a fogás, amelyre ha egyszer rákapsz, sanszos, hogy három napig ezt készíted egy huzamban...

...a negyediken pedig csak azért nem főzöd meg újra, mert már tarthatatlan, hogy momo-függő vagy. Életem első momóját a tari meditációközpontban ettem, amelyet a szüleim alapítottak. Míg más gyerekek a sültkrumplira hajtottak, én már akkor is odavoltam ezekért a könnyű, gőzölt gombócokért, szupercsípős mártással. Aztán amikor Budapesten megnyílt a Momotaro étterem, szenvedélyes gombócfaló lettem, és külföldre költözésem után rá kellett jönnöm, hogy momo nélkül nem élet az élet. Ezért tanultam meg ezt a meglepően egyszerű tibeti receptet.

Hozzávalók (kb 18 darabhoz)

- 3 csésze liszt
- egy késhegynyi sütőpor
- 2-3 evőkanál olaj
- egy fél fej káposzta
- 3 szál sárgarépa
- 1 nagy hagyma
- 1 nagy vagy 2 kis fej krumpli
- egy újhegynyi friss gyömbér
- egy marék korianderzöld
- só és bors

A sepen szószhoz

- 3-4 szem paradicsom
- 1 nagy piros kaliforniai paprika
- 2 szem friss csilipaprika, vagy egy evőkanál szárított csili
- 1 dobókockányi friss gyömbér
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors

Legyen kéznél

- éles kés
- keverőtál
- reszelő
- sodrófa vagy üres boros üveg
- serpenyő
- nagy lábos (lehetőleg párolófazékkal a tetején, de bambusz gőzölőt is használhatsz, és ha nincs semmid, csak lábosod, az sem baj)

Lássunk neki!

1. Szórd a lisztet egy nagy keverőtálba, hintsd bele a sütőport és locsolj rá három evőkanál olajat, majd kezdd morzsolgatni. Ha eltűnt az olaj, óvatosan kezdj vizet adagolni hozzá. Folyamatosan gyúrva a tésztát hamar eléred majd azt az állagot, amikor nyúlós, de nem ragadós, száraz, de nem darabos. Ekkor szinte eltépni sem lehet, olyasmi, mint a rágó.
2. Tedd félre a tésztádat, takard le és reszeld egy tálba az összes zöldségedet a gyömbérrel együtt, majd sózd-borsozd, és tűzforró olajon pírítsd, amíg illatozni kezd, de nem válik masszává.
3. Fogj egy nyújtófát vagy borosüveget, és egy lisztezett asztallapon kezdd el kinyújtani a tésztalabdád egy részét. Nyújtsd kb olyan vékonyra, mint egy cédé. Ha ez megvan, keress egy csészét a konyhában, aminek kb akkora a szája, mint egy szelet párizsi. Ezzel vagdoss ki egyforma köröket, és tedd félre őket. Annyit készítsd, amennyire szükséged van – a hűtőben sokáig eláll, és fóliába tekerve friss – így holnap is lesz momód.
4. A „párizsikat” egyenként nyújtsd kicsit nagyobbra, hogy a szélükön vékonyabb legyen a tészta. Minden tésztakorongba egy evőkanál töltelék kerül, majd először két helyen összecsípve, majd négy helyen, végül pedig a maradék négy kilógó részt is összegyűjtve az ujjaid közé csavarj egyet a tészta csúcsán, és nyomd össze az ujjbegyeiddel.
5. Forrald fel a vizet, és tedd a tetejére a megolajozott gőzölőt. Ha nincs, akkor se keseredj el, kifőzheted őket lobogó vízben is. 15 percre van szükségük – ez éppen elég ahhoz, hogy elkészítsd a szószt!
6. Ha nincs valamiféle kajaturmixod (akár egy botmixer is megteszi), akkor sajnos kénytelen leszel szépen apróra vágni a paradicsomot, paprikát, fokhagymát, lereszelni a gyömbért, és felaprózni a koriandert. Ha van mixered, akkor elég, ha szépen felvagdosod őket. Ha végeztél, egy evőkanál forró olajban pirítsd meg mindezt, majd amikor már sistereg és süldögél, vagy pakold egy tálba tálalásra készen, vagy turmixold össze, hogy ketchup-szerű mártást kapj.
7. A tizenötödik perc után készen várják a momócskáid, hogy kikapd őket a gőzből, olajozott kiszedő lapáttal. Halmozd őket egy tálra, és takard le tiszta konyharuhával, hogy nehogy kihűljenek. Most pedig dobáld őket a levegőbe, és dupla szaltóval a magasba ugorva kapd el őket a száddal, mint Po, a Kung Fu Panda. Jó étvágyat!