Nagyjából húszéves voltam, amikor egy londoni karácsonyi kirándulás során beleszerettem Nigella főzőműsorába, aminek az lett az eredménye, hogy ha ő volt a tévében, nem voltam halandó elhagyni a szállodaszobát.

Sem a kivilágított kirakatok, sem a musicalek, sem a partik nem nyűgöztek le annyira, mint Nigella csodálatos mesterművei. Imádtam, ahogy már-már perverz élvezettel tunkolja ki az utolsó csepp mártást a tányérból, odavoltam érte, hogy olyan szavakat használ, mint “rich and luscious”, ”smooth and fudgy”, és “gorgeous gleaming”, és szenvedélyesen imádtam érte, hogy minden fogás elkészítése közben megiszik egy üveg bort. Vagy kettőt.

Ilyenkor, karácsony környékén újra eszembe ötlenek a legcsodálatosabb receptek, amelyeket neki köszönhetően tanultam meg elkészíteni, és bár négy éve vegán vagyok, bármelyik klasszikus Nigella-féle fogást lazán kristófosítom. Ez az elképesztően gazdag, bűnös, dekadens élvezetre csábító édesség is az ő kreálmánya eredetileg – ám hogy ne érezd úgy, hogy ha eszel belőle egy szelelet szilveszterig már egy gombostűnyi ételt sem tudsz lenyelni, itt-ott karcsúsítottam rajta egy kicsit.

Sokan azt hiszik, hogy ebben a világban nincsenek igazi csodák, és varázsolni sem tud az ember fia-lánya. Hát nekem erre egy kétszavas válaszom van: csokoládé szuflé!

Csoki szuflét készíteni olyan, mint megdörzsölni Aladdin lámpását, és életre kelteni a világ leghatalmasabb dzsinijét – ezzel a desszerttel ugyanis bármit el tudsz érni, amit csak akarsz. Mondhatod az öcsédnek, hogy „ha megírod a házit, csinálok csoki szuflét”, és olyan csendben lesz egy órán át, mint egy egy csiga. Utasíthatod a pasidat, hogy nézze meg veled a New Girl legújabb epizódját, és ha végigüli, elkészíted álmai desszertjét – mukkanni sem fog. Ám a legfőbb varázsereje mégiscsak az, hogy amikor úgy érzed, az élet sivár és lapos, a tél pedig hideg és szürke, ezzel a fogással bármikor visszahozhatod az életkedvedet.

„Áruházi rádióóó. Tájékoztatunk, hogy nálunk már karácsony van, ebből az alkalomból éttermünkben megkóstolhatod a svéd húsgolyóink vega változatát. Most pedig vissza az ABBA-hoz - Happy new year, happy new year!"

Na erről a bejelentésről álmodozom már lassan négy éve, akárhányszor elugrom a svéd shopba egy kis glöggért, vagy a nagy kerek, fűszeres kenyérért, amit csak ősztől januárig árulnak. És nem vagyok ezzel egyedül: múlt héten kaptam egy üzenetet egy jó baráttól. „Csak azért írok, mert Hédi és a popcake után szabadon én is ajánlanék/kérnék egy receptet: a svéd húsgolyókét. Óriási fan vagyok - egy-egy új bútorkatalógust is úgy várok, mint te egy új Madonna albumot – és a húsgolyó az egyetlen étel, ami vegaként néha hiányzik.... : $.” Nos, nekem több se kellett: már-már svéd szakértelemmel kifejlesztettem az ízvilágában az eredetihez legközelebb álló, ám tökéletesen vegán receptet – mindenkinek, akik hosszú évek óta sóvárognak a feledhetetlen íz, élmény, mi több, esemény után. „Njuta av din måltid” - azaz... jó étvágyat!

A trüffel az valami varázslatos cucc! Egyrészt azért, mert bármiféle sütikészítési előtanulmány nélkül is tető alá hozható különösebb erőfeszítés nélkül. Másrészt azért, mert ez a világ legjobb ajándéka!

De legfőképpen mégiscsak azért, mert a mélyhűtőben rejtegetve mindig előkaphatod magányos estéiden, az „Egyszer volt hol nem volt” legújabb epizódja mellé, vagy egy romantikus vacsi után, amikor csak úgy lazán odaveted a pasinak: „Megnézem, nincs –e valami kis szimpla édesség a konyhában.” És – igen, ezt még mindig lehet fokozni – legeslegfőképpen azért, mert a készítése közben garantáltan valóra válik egy gyermekkori álmod... de nem lövöm le előre a poént!

Elérkezett az idő. A nagy nap. A történelmi pillanat, amikor kezedbe adom a Világ Legfinomabb Édességének elkészítési módját. És ami a legszuperebb: olyan könnyű összedobni, hogy az már szinte polgárpukkasztó. Íme a családi „crumble” receptünk. 

A „crumble” szó szerint morzsát jelent, de ne aggódj, ennek semmi köze a szilvásgombóchoz vagy a túrógombóchoz, amelyek után úgy érzed, mintha benyomtad volna egy pékség hétfő reggeli kenyér-készletét. A crumble ugyanis könnyű, laza desszert... már ha nem eszed meg az egész tepsit egyben. A receptet a szerelmem, Matan édesanyja honosította meg a konyhánkban, miután a péntek esti családi vacsorákon kénytelen volt valami vega sütit kreálni nekünk. Mondanom sem kell, hogy a crumble-t a família nem vegán része is sokkal nagyobbra értékelte, mint a nehéz habos tortát.