Nyár van nyár, és a röpke lepke mellett mi is szeretnénk virágról virágra szállni, de mivel azt nem illik, inkább zöldségről gyümölcsre szállunk.

Amikor pár napja a Bezalel Művészeti Akadémia végzős divattervezőinek kiállítására utaztam három tucat újságíróval, a “kiránduló buszon” megakadt egy szemem egy srácon. Valahogy olyan pozitív kisugárzása volt. A divatbemutató során egymás mellé sodródtunk és kiderült: azon kívül, hogy egy magazin főszerkesztője, menő éttermeket tervez meg, tetőtől talpig. Ezt azt jelenti, hogy az enteriőrtől az étlapon át a vacsi közben szóló zenéig mindent ő álmodik meg, ám ami még ennél is izgalmasabb volt számomra: főz is. Ekkor pedig már értettem, miért is éreztem ezt az “instant” vonzalmat. Következő szerdán este Dror – mert hogy ez a neve az új kulinárisan érzékeny barátomnak - és én már úgy főzőcskéztünk együtt, mintha világ életünkben közös főzőshow-nk let volna. Miközben figyeltem, ahogy szakértő kezei elképesztő iramban és precizitással dolgoznak, egy-két kreatív receptet is kunyeráltam tőle. Íme a világ legdögösebb salátája, valami puccos étterem étlapjáról, egyenesen a te konyhádba.

A "pop cake", azaz buboréktorta története azzal kezdődött, hogy a Cosmo szerkesztőségében Hédi ráakadt ezekre a cuki desszertlabdákra, és átdobta nekem mailben a képeket, mondván: biztosan ki tudok találni egy egészségesebb verziót.

No, nekem több se kellett, kutatásba fogtam, és hamar felfedeztem, hogy a pop cake valójában a kókuszgolyó és a muffin szerelemgyereke: de mi most itt háztartási keksz helyett muffinmorzsákat használunk. El sem tudod képzelni, milyen boldogságot jelentett nekem mindez: azonnal tudtam, hogy az elrontott, tálcában ragadt, vagy egyszerűen csak tegnapi muffinok mostantól kezdve nem kerülnek száműzetésre! Ehelyett elegáns, szépséges, és nem utolsósorban baromi finom bubitortákká avanzsálnak majd.

Ugye te is ismered a „Nincs Itthon Kenyér” (becenevén NIK) nevű szörnyeteget? Ő az, aki épp olyankor támad rád, amikor a legjobban vágyakozol egy avokádós szendvicsre, vagy amikor felugranak hozzád a szüleid, és anyukád random megkérdezi, hogy „Nincs valami kis szimpla kajád?”

Most megtanítalak, hogyan győzheted le ezt az ádáz rémet kevesebb, mint fél óra alatt: olyan kenyeret rittyentesz majd dagasztás, élesztő, sőt sütő nélkül, hogy a NIK-szörny soha többé nem mer majd visszamerészkedni a konyhádba. A receptet kedvedre variálhatod – mi gyakran adunk hozzá zabpelyhet, őrölt lenmagot, vagy épp apróra vágott diót és olívabogyót. Kísérletezd ki a saját, kedvenc szódakenyeredet, és csak a hozzád legközelebb állókat avasd be a titokba – így születnek a generációkat túlélő családi receptek.

Ezt a fogást Mautner Zsófia első szakácskönyvének egyik receptje ihlette. Zsófival „facebook friend"-ek vagyunk, és néha-néha levelezgetünk is, ilyenkor mindig megírom neki, milyen sikeresen vegánítottam valamelyik kreációját, ő pedig nagyon örül ennek, mert - hogy pontosan idézzem - őt is „nagyon érdekli ez a vegán dolog, és a zöldségek izgatják legjobban". Még ajánlott is nekem egy csodás könyvet, amit azóta is imádok - most pedig közkinccsé teszem. Linda Long a szerzője, a címe pedig „Great Chefs Cook Vegan", azaz szabad fordításban „a nagyszerű séfek vegán konyhát visznek". Na de visza a recepthez...

Az köztudott, hogy a kókusz és a citrom épp olyan elválaszthatatlan öri-barik, mint a csoki és a narancs, vagy a mák és a mandula. Vannak ilyen klikkek, amelyeket bevetve nem is lehet ételt elrontani. Ha pedig ezt a kókusztej és a lime üdítő kombinációját egy kis gyömbérrel, csilivel és citromfűvel is megspékeled, még a csillagokat is lefőzöd az égről, olyan finom lesz. Zsófi könyve szerint egyébként „különösen alkalmas férfiszívek megolvasztására". Próbáld ki a fiúdon, ha csúnyán néz rád, miután ismét sikerült hat pár cipővel beállítanod egy őrült shoppingtúra után...

Ha jártál már Görögországban, te is tudod, hogy a kék-fehér kulipintyók között a mondás így módosul: „ahány ház, annyi féle moussaka". Amikor idén tavasszal Rodoszon jártunk a kedvesemmel, totál rákattantunk erre a színes-szaftos, szuperszexi fogásra.

Ám ha egy görögnek azt mondod, hogy nem eszel húst, azt hiszi, hogy épp egy olyan viccet mondasz neki, amelynek nem érti a poénját. Épp ezért a „bazi nagy görög lagzik" földjéről hazáig kellett utaznunk, míg végül kikisérleteztük a vega receptet. Ez a változat viszont könnyű, negyed annyi kalória van benne, mint a húsos, béchamel-mártásos változatban, és fele annyi idő alatt készül el. Meggyőztelek?